ÖRVENDETES HÍR.
ÖRVENDETES HÍR.
Nagybecskerek, sept. 2-dikán, déli 12 órakor. Seregeink Perlasznál nagyszerűen győztek. Még az éjjel kivonúlt Kiss ezredes, seregével együtt Écskára, s ma reggel 4 1/2 órakor a perlaszi táborban levő ellenséget megtámadta. Két óra hosszáig tartott az osrom, melly után az ellenség tábora eg rohanással bevétetett. Részünkről az elestek száma csak néhány emberből áll. Ellenben, mint a sánczokban saját szemeimmel láttam, az ellenségből már is 80–90 halottat számlálhatni; – borzasztó látni egy illy csatahelyet, mikép feküsznek a sánczokban bent elterülve az elesettek, többnyire granicsárok, néhány izmos servianus is van közöttök. Sebesülteket a mieink közől mintegy 12-őt udok, köztök a 10-ik honvédzászlóalj derék őrnagyát Szemere Pált megsegesítve szemléltem; hasa alsó részében kapott kettős golyólövést; sebe azonban, mint mondják, nem halálos. Az ellenségnek a sánczok bevételekor két ágyúja s több lőszeres szekere vétetett el, mellyek most N.-Becskerek felé hozatnak; úgy hiszem, még többet is elfoglalandnak seregeink, mert a sánczok bevétele után megfutott ellenséget még most is, déli 12 órakor, Perlasz felé üldözik. Az ellenség közől elfogottak száma eddig ugyan nem sok, de üldözésközben valószinűleg szaporodni fog. A sánczok bevételénél katonaságunk általában lelkesen viselé magát. Kitünt a főherczeg Mihály-gyalogság, a 10-dik honvédzászlóalj és a tegnapelőtt érkezett Woroneczki vadászcsapatja, mindezek lelkesen támogattatván a Dom Miguel zászlóalj által. A huszárokról még nem hallottunk semmit, de üldözés közben bizonyosan kitütetendik magokat. E csata, úgy szolván, véletlenűl történt, leginkáb az okozta, hogy ezen magar hadseregben nagy volt már a harczvágy, mondhatni, dühösek voltak a lázadók ellen, azért, most általáos kivánságuk szerint meg is történt az ütközet s – a diadal.
