Déézs, jul. 26.
Déézs, jul. 26.
Tegnap vonult át vidékünkön Naszód felől, a II-dik oláh-határőrezred egy zászlóalja, kik sajátképen a Havasok mentében, a néhai Erdély éjszaki határai őrzésére hivatvák, most azonban kiindíttattak, hova? senki sem tudja. A zászlóra felesküvés, a szomszéd Kozárvár helységben ment véghez, a Kolozsvárról kiküldött Schopf hadi biztos, s akatonai parancsnokságtól kiküldőtt Jablonczki ezredes előtt (minthogy saját ezredesök Jovics, betegségi ürügy alatt Fürdőre útazott9. Jablonczki ezredes előadá németűl küldetése okát, s ezt Pop Constantin őrmester, oláhul tolmácsolta. A kérdések remekűl valának a tömeghez intézve. „Ti még – ugy mondá – nem esküdtetek fel az alkotmányra?” Felelet „nem”. „Hát nem esküdnétek-e fel?” Felelet „nem”. „Felesküsztök tehát a régi esküföorma szerint a csázsár és a magyar király hűségére?” És lőn hangos kiáltás „esküszünk!” S nem egynek ajkáról lehete hallani: nem tartunk a tolvaj magyarokkal, inkább a muszkával, a magyar (szúronyaikra mutatván) mind ide való! Jablonczki kijelenté ugyan, hogy ez a császárnak (oláhul imperatu) s a ministeriumnak fel fog jelentetni, de azért az eskü megtörtént a feketesárga lobogóra, I. Ferdinánd austriai császár hűségére, de a magyar alkotmányról szó sem volt benne. A türelem- és barátságnak gyönyörű jeléűl felmutatni el nem mulaszthatjuk még, hogy a déézsi nemzetőrsereg egy csapatja ez ünnepélyen tisztelkedni akarván, a falu végére izenet küldetett elejökbe, hogy lobogójokat oda ne vigyék, sőt nevezett Schopf többeket fenyegetett, hogy fegyverrel se merészkedjenek a katonaság mellett megjlenni, mert semmiről sem állhat jót, s veszély érheti őket. Igy lobogót, fegyvert egy háznál levéve, mint puszta nézők vehettek csak részt a várt ünnepélyen.
