A PÁTRIÁRKÁK TÖRTÉNETE
A PÁTRIÁRKÁK TÖRTÉNETE
A szent dolgok és események gyakran megismétlődnek. Miért is ne tennék? Hisz Isten rendezte el őket, s amit ő rendez el, az jó, s ami jó, miért maradna egyszeri csupán?
Ádám után, aki az emberiség ősatyja volt, kilenc nemzedék múlva jött Noé, aki ismét ősatya lett; az özönvíz utáni emberiség az ő ágyékából fakadt. E nemzedékek atyái – Ádámot és Noét is beleszámítva – összesen tízen voltak. Olykor őket is nevezik pátriárkáknak.
Noétól kilenc nemzedékre újra jön valaki, Ábrahám, aki ős lesz, sokaság atyja, tőle származik majd, az isteni ígéret zálogául, az a nép, amelyben áldást nyer az egész földkerekség, a nép, amely megkapja örök tulajdonának a földet, ahová Isten ezt az Ábrahámot bevezette.
Noétól Ábrahámig újfent tíz nemzedék; nevezetes atyái – név szerint fontos köztük Héber, a nép névadója –, ugyancsak méltók a pátriárka, azaz ősatya nevezetre. Mégis, szűkebb értelemben inkább azokat emlegetjük bibliai pátriárkáknak, akik már nem az emberiségnek, hanem a kiválasztott népnek az ősei, s azonfelül az isteni ígéret birtokosai, letéteményesei: Ábrahámot és leszármazottait három további nemzedékben, Izsákot, Jákobot és Józsefet. Az utódok közül is kiemelkedik Jákob, akinek szerzett neve, az Izrael, ugyancsak egy nép nevét adja majd.
ÁBRÁM ÚJ HAZÁBAN
ÁBRÁMBÓL ÁBRAHÁM LESZ
SZODOMA ÉS GOMORRA PUSZTULÁSA
IZSÁK TÖRTÉNETE
ÉZSAU ÉS JÁKOB
JÁKOB IDEGENBEN SZOLGÁL
JÁKOB VISSZATÉR ATYÁI FÖLDJÉRE
JÚDA ÉS TÁMÁR
JÓZSEF TÖRTÉNETE
