Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok,
teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, [Kol 3,12-14]
igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:
egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség,
egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.
A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott.
Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” [Zsolt 68,19]
Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.
Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.
És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul,
hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére,
míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,
hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától;
hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.
Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben. [Kol 2,9]
Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. [Róm 1,18-24 ]
Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük.
Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban.
Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust;
ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban.
Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; [Kol 3,9]
újuljatok meg lelketekben és elmétekben,
öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. [Kol 3,10]
Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. [Zak 8,16; Kol 3,9]
„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, [Zsolt 4,5]
helyet se adjatok az ördögnek.
Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.
Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.
És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára.
Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.
Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. [Kol 3,13]