Csókakő. Castrum Choukaku. (1299: Haz. okmt. VI. 451., 1374: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára lad. 2. fasc. 5. num. 48.) Mons et castrum Chokakew villaque sub eodem existens. (1323: Dl. 1630.) Castrum Chokakew. (1330: Körmendi llt. Himfyana, n. 54., 1379: U. o. Misc. Németujvár. f. 100. n. 7., 1424: Fejér. X. 6. 635. és Dl. 31., 1480: Dl. 12306; 1439: Dl. 13408. 7498. sz. 7. lap; 1439–40: Dl. 13466; 1444: Dl. 13798; 1449: Dl. 14233; 1453–8: Dl. 14600. 14628: 1453: Dl. 14657. 14658. 14642; 1457: Dl. 15159. 15162; 1457–8: Dl. 15163; 1459: Dl. 15421. 15391; 1459–60: Dl. 15399. 15400; 1460: Dl. 15497; 1461: Dl. 15601; 1467: Dl. 18139; 1469: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára lad. 3. fasc. 8. num. 50., 1470: Dl. 17826; 1481: Dl. 18588; 1487: Dl. 19268; 1490: Müncheni áll. llt. Ung. Doc. XIV. 82., 1493: Dl. 19960.) Castellanus de Chokakw. (1405: Kismart. llt. 44. B. 6.) Castrum Chokaku. (1427: Haz. okmt. IV. 287.) Castrum Chokakw. (1445: Dl. 13856; 1446: Dl. 13967; 1447: Dl. 14118; 1453: Dl. 14598; 1462: Dl. 15767.) Hihetőleg a Csák nemzetség tagjai építették a XIII. század második felében. 1337-ben már királyi birtok, valamint 1379-ben, 1405-ben, 1424-ben és 1427-ben is. 1430-ban Zsigmond király Rozgonyi (László fia) István temesi ispánnak élete tartamára (pro honore) adományozta; 1439-ben pedig Albert (jun. 24.) ugyancsak nevezett Istvánnak, fiának Jánosnak, és mostani feleségétől születendő gyermekeinek is, életök tartamára, majd ugyanez évben (nov. 13.) Erzsébet özv. királyné, a nevezett Istvánnak, – örökre, Torna-Szent-Miklóssal együtt, melyről megjegyzi, hogy eddig nem tartozott e várhoz. (Igtatás: 1440.) 1445-ben hatalmasul Ujlaki Miklós tartá elfoglalva, az országnagyok határozott rendelete ellenére. 1447-ben Rozgonyi János, Rajnáld, Ozsvát egy részről és (István fia) János más részről egyezkednek fölötte. 1453-ban csupán az előbbiek kapják kir. adományul, bár Rozgonyi János tartja kezén. Ugyanekkor Ujlaki Miklós is jogot formál hozzá. 1457-ben a királyi jogügyek igazgatója visszakövetelé nevezett Rozgonyi (István fia) Jánostól, de mivel János a kitűzött határidőre tulajdonjogát nem igazolta, s a várat mégis hatalmasul elfoglalva tartá, fej- és jószágvesztésre ítéltetett. Ugyanekkor Rozgonyi Jánost (erdélyi vajda), Rajnáldot és Ozsvátot erősíté meg a király e vár birtokában, majd 1458-ban, 1459-ben és 1460-ban Mátyás király is. Utóbbiak számára mondott le 1460-ban Ujlaki Miklós és családja is e várban levő örök- és zálogjogáról. Később állandóan a Rozgonyiak kezén maradt. (1487-ben is birják.) 1469-ben azonban tartozékai közül Sztemért és Csorgót ismét az Ujlaki Miklós kezén találjuk; 1489-ben Csorgót a Szapolyai Istvánén; 1490-ben (júl. 13.) Dinnyés-Médet a Korvin Jánosén. Csakugyan ez évi deczember 6-án II. Ulászló király e várat szintén Korvin Jánosnak adományozta, a ki 1492-ben e vár egyik tartozékát, Pátka helységet cserében Poki Péternek adta át. De 1490. február 14-én még a Rozgonyiaktól vette zálogba széplaki Botka Mátyás, ugyane vár tartozékából Igart és vámját. 1493-ban Egervári Lászlónak adta (Vitány várral együtt) zálogba II. Ulászló király, szolgálatai és bizonyos kölcsön adott 16000 forint fejében. – 1430-ban hozzátartoznak Zámor, Csala, Pátka, Csák-Berény, Váralja, Orond, Vaja, Moór, Timár, Sárkányos, a két Teés, Dudar (e három utóbbi Veszprémvármegyében), Csorgó; Igar, Sztemér. és Veleke. 1440-ben pedig a következő helységek, puszták sat. járnak vele, (részben vagy egészben), ú. m. Igar (vámmal), Csorgó (vámmal), Sztemér, Veleg, Sikátor, Timár, Apastal, Moór (vámmal) helységek; Vinér puszta, mely Moórhoz tartozik; Vaja, Váralja és Orond helységek, utóbbi vámmal; továbbá: Csák-Berény és Zámor helységek, Kerek-Sz.-Tamás, Bódogasszony-Kápolna puszták, Apátfája erdőség, aztán Torna-Sz.-Miklós és Pátka, az itt levő nagy halastóval; Ó-Pátka puszta; Csala helység Fejér-, a két Teés, Dudar és Sárkány Veszyorémvármegyében. 1459-ben és 1460-ban ismét másként (nagyjából úgy mint 1490-ben) sorolják föl tartozékait, ú. m. Váralja, Vaja, Mór helységek és Vinér puszta; Csorgó, Igar, Orond, Veleg, Timár, Apastal másként Sós, Csák-Berény, Zámor helységek, Kér, Kerek-Szent-Tamás, Bódogasszónyfalva (Bódogasszony-Kápolna) és Kankuta puszták; Torna-Sz.-Miklós, DinnyésMéd, Pátka helységek, Ó-Pátka puszta, Csala helység Fejér-, és a két Sárkány helység Veszprémvármegyében. 1453-ban – részben vagy egészen – csupán Váralja, Vaja, Moór, Timár, Nagy-Veleg, Csorgó, Igar, Orond, Csák- Bérény, Zámor, Pátka (a két Sárkány, t. i. Veszprémvármegpében), Dinnyés- Méd, Csala és Apostal helységeket, Kankuta, Sz.-Tamás-egyháza és Vinér pusztákat számítják hozzá az adománylevélben. Végül 1493-ban Zámor, Csák-Berény, Igar, Csorgó, Moór, Vaja, Timár, Apostal és Váralja helységek Fejér-, Felső- és Alsó-Sárkány Veszprémvármegyéből – tartoznak hozzá. Romjai ma Csóka-vár néven a Csák-Berénytől nyugotra elterülő Csóka falu fölött porladoznak. (V. ö. 1489-hez: Dl. 25272; 1490-hez: Haz. okmt. IV. 437. és Dl. 19627; továbbá Károly János fejérvári kanonok terjedelmes értekezését e várról, a fejérvármegyei és Sz.-Fejérvár városi tört. és rég. egylet évk. II. évfolyamában és külön is.)
Vitán(y). (Vitám.) Castrum Vitan, Vytam, Wyttan, Vythan, Wytan. (1879: Körmendi llt. misc. Németujvár. f. 100. n. 7., 1417: Haz. okmt. I. 311., I. 440–41: Dl. 24732. 13604; 1440–46: Dl. 13900; 1444: Dl. 13798; 1445. Dl. 13856; 1446: Kismart. llt. külőngyűjtemény., és Dl. 13967; 1448: Dl. 14150; 1418: Dl. 14157; 1453: Dl. 14598. 14601. 14642; 1457: Dl. 15169. 15162. 15163; 1458: Dl. 16217. 15263; 1459: Dl. 15421; 1459–60: Dl. 15399. 15400; 1460: Dl. 15497; 1461: Dl. 14624. 15596; 1462: Dl. 15767; 1464: Dl. 15976; 1467: Dl. 18189; 1478: Dl. 18094; 1481: Dl. 18589; 1490: Müncheni áll. llt. Ung. Doc. XIV. 82, 1493: Dl. 19960.) 1379-ben (s kétségkívül már előbb is) a királyé. 1440-ben (decz. 28.) I. Ulászló király Rozgonyi (István fiának) Jánosnak adta, élete tartamára. De már előbb a nevezett János bírta zálogban Albert királytól, illetve Erzsébet királynétól, ki ugyanez évben (máj. 1.) e vár és tartozékai birtokába be is igtattatta őt, azonban a többi Rozgonyiak (György, Sebestyén) is jogot tartottak hozzá. 1444-ben. 1445-ben Ujlaki Miklós tartá kezén, állítólag hatalmasul, az országnagyok rendelete ellenére. 1448-ban azonban megtudjuk, hogy Ujlaki tulajdonképen zálog czímen bírja e várat. Még ugyanez évben (ápril. 4.) ugyaancsak zálogul Rozgonyi János, Rajnáld és Ozsvát is igénylik. Ugyanők bírják 1463-ban kir. adományúl, V. Lászlótól. Ettől fogva sorsa nagyjából azzonos volt Csókatőváréval (l. ott), a század végéig. – Rendszerint Fejérvármegyéhez számítják; 1440-ben, 1462-ben és 1467-ben azonban Komárom-, 1464-ben pedig egy ízben Veszprémvármegyéhez. Romjai a Zsemlyétől (vagy Bakony-Somlyótól, Komárommegyében, Tatától d.) keletre elterülő tapbereki pusztán emaltednet. 1453-ban hozzátartoznak Bánhida, Szaár helységek és Sz.-Tamás puszta Fejér-, Bikese, Csapol és Sz.-László helységek s Garda, Kürt puszták Pest-, Tarjány, Sárás helységek és Németegyház, Mur, Baroczülése, Zalánta puszták Esztergom-, Galya és a másik Bánbida helységek Komáromveármegyéből; 1459-ben Bánhida is Felső-Gallya helység, Mindszent pusztával Komárom-, Tarjány és Sárás helység, Zalánta, Suslyán, Baroczülése és Mur pusztákkal Esztergom-, Csapol, Sz.-László és Bikcse helységek, Szőcsmá másként Szőcstelek és Németegyház pusztákkal Pest-, Szaár helység, Csaplár, Garda, Sz.-Tamás, a két Vene és Csákányegyház pusztákkal Fejérvármegyéből; 1461-ben Bánhida és Szaár helységek, Szent-Tamás pasztával Fejér-, Bikcse, Csapol, Szent-László helységek, Garda és Kürt pusztákkal Pest-, Tarjány és Sárás helységek, Németegyház, Mur, Baroczülése, Bakalló és Zalánta pusztákkal Esztergom-, Gallya és a másik Bánhida helységet Komáromvármegyéből; 1493-ban azonban már csak Szaár és Torna helységek Fejér-, Galya helység Komárom- és Tarjány helység Esztergomvármegyéből; 1440-ben és 1460-ban ezenkívül Szántó helység és Vért puszta is – Fejér-, Esztergom- vagy épen Pestmegyéből s 1440-ben az esztergomvármegyei (?) Tolma is.