A nagybecskereki tűzvész.
A nagybecskereki tűzvész.
Torontál vármegye nagy áldozatkészségére a franczia háborúkban csak a vármegyének utolsó nemesi felkelésére vonatkozó adataiból lehet következtetni, mert az erre vonatkozó iratok és okmányok Nagybecskereknek 1807 augusztus 30-án tűz által történt elpusztulásakor elhamvadtak. E nagy tűzvészről különben e munkának Nagybecskerekre vonatkozó fejezetében bővebben van szó.
A rettenetes tűzvész után a karok és rendek Szent Mihály havának 14-ik napján Nagykikindán jöttek össze gyűlésre és elhatározták, hogy a megye székhelyét, miután Nagybecskereken a vármegyeháza leégett, addig, míg az új székház felépül, ideiglenesen Nagyszentmiklósra helyezik át, a hol a vármegyének tágas alkalmas háza van. A levéltárnak a tűzvésztől megmentett részét Eleméren, a pénztárt pedig Nagyszentmiklóson helyezték el. Az új székház építését is akkor határozták el és a tervek elkészítésével Fischer József megyei mérnököt bízták meg. A székház felépítését 1820-ban fejezték be.
Ugyanakkor gondoskodás történt a tűzvésztől sujtott megyei tisztviselők és az alantas közegek segélyezéséről is. A »jelenlevő ttes Rendek és némely uradalmaknak képviselői elvégezték, hogy azon remanentia, mely az utóbbi insurrectionális költségekből hátramaradott és mintegy 1500 frtra terjedne, a tűz által károsodtak között proportio szerint osztasson fel«. Ezenfölül még Csekonics József tábornok és Gyertyánffy Antal papdi földesúr »további jószántukból s generositásukból azoknak számára, kiknek házaik elégtek, a fedésre külön-külön 5000 kéve nádat« felajánlottak. Az összeg, melyet a megyebeli urak a tűzvésztől sujtott tisztviselők és alantas közegek fölsegélyezésére adományoztak, 11.500 frtra rúgott, a mit a károsultak között aránylagosan osztottak fel.
