A becskereki csata.
A becskereki csata.
Theodorovits tábornok, Perczel közeledésének hírére, tizezer főnyi pihent seregével és negyven ágyúval Melenczéig megy elébe, remélve, hogy Perczel agyoncsigázott seregét könnyű szerrel tönkre teheti. Április 29-én délután 4 órakor nagy hévvel támadja meg előörseit. Perczel, ki Melenczén ütött tábort, megtámadtatásának hírére, szokása szerint nem várva be ellenfelét, szintén támadólag vonult fel. Nagybecskerek és Melencze között, az eleméri, jankahidi és szentmitrai útvonalon, délután 5 órakor kezdődött meg az a nagy csata, mely Perczelnek a Bánság meghódítását tette lehetővé. Kemény és elkeseredett harcz fejlődött ki, de bármily kitartó is volt a szerbek harcza, mégsem tudott a honvédek támadásának ellentállani. Mire esteledni kezdett, Theodorovits vert seregével már Nagybecskerekre menekült, honnan hajnalban Árkod felé, a Temes folyó mögé húzódott. Aznap éjjel Nagybecskerekről Rajasics is megszökött Zimonyba. Április 30-án Perczel Nagybecskereket szállotta meg és nyomban intézkedett, hogy a Határőrvidékre betörhessen. A becskereki csata után a szerbek elfordultak Theodorovitstól, azt kívánva Rajasicstól, hogy fossza meg őt a fővezérlettől. Rajasics válasza az volt, hogy nem akar többé ez ügybe avatkozni. Erre a felkelősereg Sztratimirovitsot kiáltja ki vezérnek és megcsappanó kedvvel újból szervezkedni kezd. Sztratimirovits a sereg zömét Puffer ezredes parancsnoksága alatt a Temesvonal védelmére hagyja, míg ő maga az újonnan érkezett kétezer szerviánussal a csajkáskerület védelmére vonul.
