A Bánság a felkelők kezén.
A Bánság a felkelők kezén.
A mint a magyar sereg Torontál vármegyéből való kivonulását megkezdte, a szerbek, kik Theodorovits tábornok parancsnoksága alatt állottak, már a január 3-iki pancsovai ütközet után támadólag léptek fel. A felkelők könnyű szerrel elfoglalják Verseczet, utána nemsokára Nagybecskereket, Törökbecsét, Nagykikindát és Theodorovits főhadiszállását egész Zsombolyáig tolta előre.
Miután így az egész Bánság a felkelők kezére került, Rajasics székhelyét Karlóczáról Nagybecskerekre helyezte át s nagyhangú szózattal fordult hitsorsosaihoz, a melyben egyebek közt azt mondja: hogy »régi vágyunk beteljesedett; a vajdaság létesült. Bács-Bánság rónáin ezentúl a szerb az úr.«
Rajasics Nagybecskerekre való megérkezése után azonnal hozzáfogott az újonnan megalakított vojvodina kormányzásához. Elnöklete alatt valami tanácsfélét szervezett, melynek tagjai Rudich József volt bácsi főispán, Mihajlovich Félix, a zágrábi érsek jószágigazgatója és Fogarassy, Krassó vármegyének egyik kiérdemesült táblabírája voltak. Rudich a kath. szerbeket, Mihajlovich a görög nem egyesült szerbeket és Fogarassy a Délvidék oláhjait képviselte az újonnan alakított kormányzótanácsban.
Rajasics királysága azonban rövid életű volt, mert Windischgrätz Bács-Bánságra ráteszi a kezét és életbelépteti a haditörvényt s mint a többi megszállott magyar vidékeken, a szerb nemzeti szint az osztrák fekete-sárgával cseréli fel, a seregek élére pedig császári és királyi tiszteket állít. Knityain pedig a bécsi kormány intézkedésére, február 28-án kivonul a Bánságból.
