A délvidéki fölkelés
104A délvidéki fölkelés
Már kezdetben az ország egyes vidékeiről, leginkább Délmagyarországból fegyveres fölkelések híre zavarta meg a tárgyalásokat. V. Ferdinánd szept. 17-én személyesen jött le Budára, de már sem a minisztérium, sem az országgyűlésnek a királyhoz menesztett küldöttsége nem tudta kiegyenlíteni az udvari kamarillával és a forrongó nemzetiségekkel támadt bonyodalmakat és nem tudta fenntartani az országban a törvényes és békés állapotokat.
A király okt. 3-án feloszlatta ugyan az országgyűlést, de Kossuthnak sikerült egy ideig még együtt tartani Pesten a képviselőket, kik a kormányt támogatva elhatározták, hogy az erőszakot erőszakkal fogják megtorolni. Minthogy pedig a bécsi minisztériumnál hasztalan sürgették a künnlevő magyar ezredek hazaküldését, a rend helyreállítása czéljából honvédsereget toborzottak össze, mely a mozgósított nemzetőrséggel egyesülve, eleinte a föllázadt szerbek, majd azután Jellasics horvát bán ellen lépett akczióba. A honáruló magyar zászlósurat Pákozdnál csúful megvervén, negyvenezernyi hadával együtt Ausztriába kergette.* Mikor végre a feszültség a magyar nemzet és a bécsi kormány között nyílt harczczá fejlődött, báró Rukavina altábornagy és várparancsnok, V. Ferdinánd parancsára 1848. évi okt. 10-én Temesvárt ostromállapotba helyezte. Hirdetménye így szól:
Horváth M.: Magy. tört.
