Egri.
Egri.
Egri, magyar kisközség a szatmári járásban. Házai száma 181, lakosaié 1145, közöttük 97 r. kath., 799 ref., 202 gör. kath., 47 izr. Határa 2292 kat. hold. Nevét már a XIV. században is úgy írták, mint ma. Az Egry család ősi, névadó birtoka s az övék volt kezdettől fogva, a XIX. századig. 1300-ban egészen az Egryeké, 1366-ban Egry László és János elzálogosították birtokukat a Vasváryaknak, de azután erőszakkal ismét visszafoglalták, a miért a király elé idézték őket. 1374-ben megjáratták határát s az ebből kerekedett czivódás következménye lehetett, hogy elvágatták Jánky Lászlónak a Túron levő malmát, 120 sertését elhajtották s terebesi jobbágyait megverették. Nagy pör lett a dologból és ismét a kir. törvényszék elé czitálták őket. 1423-ban újra meg akarták járatni határát Terebes felől, de azt a gróf Perényi Péter jobbágyai megakadályozták. Zsigmond király a határjárást 1426-ban s 1427-ben is elhalasztatja, mert Perényi Péternek az udvarnál kellett lennie. A XVI. században nagyobb birtokváltozások történtek. 1550-ben Perényi Joó Demeter özvegye kap benne részt. 1578-ban Egri Kelemen a maga részét eladja Salgay Bálintnak 400 frtért. 1583-ban ugyanő fogságba esett s kiváltására a felesége újra 600 frtot vett fel Salgay Bálinttól. 1589-ben az Egryek a Mikolay családtól követelik vissza a Gyakor Tölgyes és Piskárkos erdőket, a melyeket valaha elzálogosítottak nekik. 1602-ben Egry Bernhard fogságba esett s hogy kiszabadítsák, eladták birtokának egy részét Chahóczy Menyhárdnak. 1614-ben Szirmay György Salgay Katalintól, Perényi Gábor feleségétől vett meg itt egy nemesi udvarhelyet és 11 telket. 1630-bam az Egryek még mindig pörölnek a Mikolayakkal a két erdő miatt. A következő században az Uray, Korda s más köznemes családok szereznek benne részeket. A XVIII. század végén a Szirmay, Egry, Uray, Császy, Korda, Szilágyi, Magos, Kádár, Kallós családoké, a XIX. század elején rajtok kívül a Gyulay, Kanizsay, Ary, Losonczy, Török családok is a birtokosai. Most legnagyobb birtokosa özv. Sepsy Károlyné. A reformáczió korában, 1569-ben, papja ott volt a között a kilencz pap között, a kik 1569-ben Nagyváradon az unitárius Blandrata és Dávid Ferencz ellen János Zsigmond jelenlétében vitatkoztak. 1822-ben itt volt az a nevezetes gyűlés, a mely a szatmárvármegyei egyházmegyék területét rendezte. Temploma valószínűleg a XV. századból való; nem közönséges stilusú épület. 1834-ben javították, a mikor szép, régi részleteit tönkretették. Az egyház két úrasztali kancsót őriz 1663-ból és 1771-ből és egy asztali terítőt 1715-ből. A községben Kelemen Aladárnak és ifj. Magoss Gedeonnak érdekes, régi kuriája van, melyet még a Szirmayak építtettek. 1835-ig tiszta magyar lakossága volt, ekkor kezdettek földesurai tótokat és oláhokat telepíteni ide. Határához tartoznak a Bornyász, Éger, Gombás, Jávos, Kuczorgó, Ponyvás, Sugár, Szénégető és Téglavető tanyák. „Ördöngős” és „Akasztófa sorja” nevű dűlői, bizonyos jelentőséggel látszanak bírni. A lakosok olvasó-egyesületet tartanak fenn. Postája, távírója és vasúti állomása Mikola.
