IV. Művelődési és társadalmi állapotok.
IV. Művelődési és társadalmi állapotok.
Fraknói Vilmos a hazai és külföldi iskolázásról írva, alapos történelmi kutatások alapján kimondotta: A középkorban, miként nyugati Európa minden államaiban, úgy hazánkban is a katholikus egyház volt a művelődési mozgalom kiindulási és középpontja s következőleg a tanügynek is vezetője.
E történelmi tény alapján kétségtelen, hogy vármegyénk területén, különösen a pilisi részeken és Budán meg Pesten, találkozunk a legnagyobb szellemi kulturával, mert ezeken a részeken és hozzávehetjük még a Csepel-szigetet, meg Kalocsa környekét, volt a legtöbb egyházi intézmény, a legpezsgőbb egyházi, tehát kulturális élet. A székesegyházi, káptalani, kolostori és plebániai iskolák voltak a tanítás közegei. Békefi Remig, a jeles művelődéstörténetíró kimutatta, hogy a hol plebános és plebánia volt, ott iskola és tanítás is volt.* Az első elemi iskolák tehát a plebánosi iskolák voltak, míg a magasabb tanítás a székesegyházi – a kalocsai és váczi – káptalani – az óbudai és a kolostori iskolákban talált kellő mívelésre. Legcsekélyebb volt a kulturális élet a Duna és Tisza közén, a hol a keménynyakú kunok, a kik csaknem a középkor végső szakáig ápolták régi pogány szokásaikat, lehetőleg elzárkóztak a plebániák és iskolák építése elől. Legalább ezt kell hinnünk, ha figyelembe vesszük, hogy e területről okirataink alig egy-két intézmény emlékét tartották fenn.
Békefi: A középkori oktatás története.
