IV. László.
558IV. László.
1285-ben IV. vagyis Kún László királyunk idejében törtek országunkra másodízben a vad tatárok. Az ár megkímélte Nyitra vármegyét. Páskának, a nyitrai püspöknek, zonban mégis kijutott a gyötrelmekből. A király ugyanis, bizonynyal a tatárok jövetelének hirével, titkos követségben, Rudolfhoz, a Habsburgok őséhez küldötte a püspököt. Éppen visszatérőben volt kiséretével együtt, mikor a tatár hordák betörtek. A király Sárosban tartózkodott. A püspök tehát oda igyekezett. Vele volt öt testvére, nehány rokona és egy-két szolgája. Összesen voltk vagy tizennyolczan. Valahol a hevesi erdők táján járhatott, mikor egy ellenséges kún csapat reá támadt. Kiséretét egy szálig fölkonczolták, őt magát mezítelenre vetkőztették, békokba verték s podgyászát zsákmányúl ejtve, tova szágúldottak. A megkínzott püspök valamely módon mégis megmenekült s eljutott királyához. Fájdalomdíjul, még ez évben, Nyitra városát kapta IV. Lászlótól.
A Henrik-fiakkal folyt nagy küzdelemnek egyik epizódja Nyitravármegye határán játszódott le. 1287. márcziusában a Henrik-fiak, a Tamás-fiakkal, a Borcsákkal s másokkal egyesülve, megtámadták IV. Lászlót a Zsitva partján s hosszabb csatározás után győztek a királyhoz hű seregen. Annak a szerencsétlen elhatározásnak, hogy Kún László a Henrik-fiak megtörését czélozva, szabad kezet engedett ellenök Albert osztrák herczegnek, szomorú gyümölcsei termettek. Alig húnyta be szemeit IV. László, Albert már is megjelent a határon, hogy Magyarország ellen képzelt jogait érvényesítse. Nyitravármegye területéből Sasvárt és vidékét szakította ki s hódoltatta meg.
