A dunántúli hadjárat.
A dunántúli hadjárat.
Eközben Rákóczi szeptember 14-én véres harczok árán bevette Esztergomot, de a vár nem sokáig maradt a kuruczok birtokában, mert Starhemberg október 19-én visszafoglalta, tulajdonképpeni czélját azonban, hogy t. i. az előnyomulást folytassa, nem érte el, mert a kurucz hadak elől ismét kénytelen volt visszavonulni Komáromba, honnan a Csallóközön át Pozsony felé vette útját. Bottyán mindenütt a nyomában. Október végén Szent-Péternél táborozott, honnan egyfelől Komáromot szorongatta, másfelől a fürge kurucz lovasság egész Szeredig portyázott.
November 6-án Starhemberg már téli szállásra osztotta szét hadait és ezzel a hadjárat ebben az évben véget ért. Az apró csatározások mindazonáltal szünet nélkül tovább folytak. Bottyán, miután Starhemberg Somorjánál 467elsánczolta magát, arra törekedett, hogy a császáriak összeköttetését Pozsony, Győr és Komárom között, mindjobban megnehezítse. Deczember elején Karvánál lesbe állott egy hadosztálylyal, de ekkor Rákóczi a Dunántúlra rendelte. Bottyán azonban egyre halasztotta eltávozását a karvai sánczokból, hogy Starhemberg mozdulatait megfigyelhesse. Később Nyergesújfalunál, majd Neszmély, Szőny és Tata környékén ütötte fel hadiszállását. A közép-dunai kurucz hadak feletti vezérletet ugyanekkor Esterházy Dániel vette át, kinek hadai folyton nyugtalanították a császáriakat.
465Zsitvatő.
A zsitvatoroki béke szinhelye.
Az 1706. év végével a vármegye legnagyobb része a kuruczok birtokában volt. Csupán Komárom és a Csallóköz uralta a császáriakat. De a nép híven kitartott a kuruczok mellett; a császári hadak közeledtének hírére a falvak lakossága mindenütt elfutott vagy pedig az élelmet vermekbe rejtett. A komáromi királyi harminczados jelentése szerint a nép semmit sem fizetett meg az évben.
