Nyelvjárás.
Nyelvjárás.
Nyelvjárás tekintetében Hont vármegye magyarságát a nyugati palócz, a tótságét pedig a közép tót nyelvjárás nagy osztályába kell sorolnunk. Jellemző és az egész országban páratlanul álló nyelvjárással bírnak a börzsönyi németek, a kik a sváb dialektust bizonyos egyhangúsággal és nyújtással, ó-német modorban beszélik. A magyarság palócz nyelvjárását lágyság és a hanghordozás énekszerű hullámzása jellemzi. A kiejtés eredetiségéhez járulnak még a tájszók, a melyekben a honti palócz éppen olyan gazdag, mint a szomszédos Nógrád palóczsága. Érdekes és jellemző, hogy mig az ipolymenti református palóczság némi keménységgel, pattogással ejti a szót, addig a katholikus palóczság lágyabban és vontatottan beszél. Ez a különbség még az egy községbenlakó református és katholikus szóbeszédje során is kiválik. A vármegyei tótság nyelvjárását legfőképen az jellemzi, hogy a hosszú á, é, ú hangokat lágy mássalhangzók után ia, ie, iu kettőshangzókká változtatja. Igy a boža = bozia. Gyakori ebben a nyelvjárásban az ä hang (=ea): mäso vädnút. Az av, ev, iv, ov, uv hangcsoportozatokat a szavak végén és mássalhangzók előtt, valamint az al, el, il, ol, ul hangcsoportozatokat a cselekvő alakú igenév mult idejében úgy ejti, hogy a v-nek, illetve l-nek rövid u hangzása van. A melléknév semleges neme o-n végződik: dobruo. A nyelvjárásnak külön-külön tájszólásai is vannak, melyek ismét, a vármegye egyes vidékei szerint, helyi eltéréseket mutatnak.
