Népköltészet.
Népköltészet.
A népköltészet Hont vármegye magyarságánál és tótságánál egyaránt bőséges. A magyarság leginkább balladaszerű énekekben örökíti meg az egyes vidékek nevezetesebb eseményeit, vagy saját lelki életének jelentősebb mozzanatait. A tótságnak műveletlenebb, de erős képzelete a regeköltésben és főképen a babonáiban nyilatkozik meg. Alig van Hontban különösebb alakú szikla, vagy várrom, melyhez a tót néphit mondát ne fűzne. A mondák hőse rendesen valami rosszlélek, vagy maga az ördög, a kit rászedtek. De a magyarság is híven megőrzi a régi idők emlékeit, a melyek többé-kevésbbé történelmi eseményekkel és személyekkel függenek össze. Igy a régi idők emléke, hogy a nép több forrást ma is királykútjának nevez. Sok ilyen királykút és szent kút van Hont vármegyében.
Az ipolyvölgyi magyarság különösen költői hajlamú és dalos természetű. A falvakban bőven terem a nóta és az érdekesebb eseményeket hamarosan kidalolják.
Ipolyfödémesen és Ipolyszakálloson a következő Molnár Anna-féle balladatöredéket jegyeztük föl:
Barnapiros kis menyecske – Elbujdosott az erdőbe, – Annak a sűrűjébe. – Arra megy a jó katona: – »Gyere velem erre helyre, (vagy félre helyre) – keress egyet a fejembe!« – Talált egyet a fejibe. – Elszunnyadott az ölibe. – Kerített egy éles kaszát, – Levágta katona nyakát, – Felöltözött ruhájába, – Beugratott falujába, – A birónak udvarába, – »Jó nap, jó nap, biró gazda!« – »Aggyon isten, jó katona!« – »Ad-e szállást, biró gazda?« – »Nem adhatok, jó katona – Nem adhatok, mer nincs nekem – Hitvestársam, feleségem, – Ki vacsorát főzne nekem!« – »Nem kell nekem vacsorája, – Csak a dunnás meleg ágya.« – Elment bíró a kocsmába. – Kigombolta az lajbiját, – Megszoptatta az árváját. – »Apám, apám, édes apám – Ez vót az én édes anyám. – Megismertem járásárú, – Vékony karcsú derekárú, – az köténye madzagjárú.«
