Továbbá Egerben is az következett be, a mi másutt az országban, hogy a zavaros időkben erőszakos főurak tették rá kezüket az egyházi vagyonra, Heves vármegyének egy időben Perényi Péter volt a tyrannusa, kiről Várday érsek szóbeli közlése alapján azt jegyezte föl a pápai legatus naplójában, hogy „igen gonosz haereticus és a hitben, erkölcsben gyönge lábon áll.” Ez a Perényi Péter Frangepán püspök bizalmával visszaélt s Frangepán külföldi békeútja idején az egri püspöki és káptalani javakra rátette kezét. Perényi Péter várnagya volt Egerben Varkocs Tamás, a ki kiűzte az egri várból a kath. lelkészeket és három praedikátort hívott be az egri várba. Hogy az egri püspökség javaiban mekkora harácsolás történt, fölvilágosít arról bennünket Ormány János dikátor számadása az 1546-i évből. A püspökség tizedeit Borsodban Bebek Ferencz és Balassa Zsigmond, Zemplénben Perényi Péter és Serédy Gáspár, Abaújban Frater György tisztje, Báthory György, a Homonnay család és a Kassaiak, Beregh-Szabolcsban Báthory Endre, Losonczy Antal, Sárosban Verner György, Zarándban Frater György emberei foglalták le. A káptalannal is Perényi emberei erőszakoskodtak és a káptalan oly nagy szükségbe jutott, hogy kénytelen volt Bajony Benedeknél elzálogosítani ezüstneműit, miket azután 1550-ben szereztek vissza. A hevesvármegyei saári, pásztói apátságok és a régi kolostorok néptelenekké válnak, a kolostorok lakói a török elől menekülnek s birtokaikra az ottani földesurak teszik kezöket. Úgy hogy a XVI–XVII. században pusztán a gyöngyösi ferenczrendiek fejtenek ki nagyobb tevékenységet a lelkészkedés terén. A parochiák száma is nagyon leapadt, mert az egyes templomok ingatlanait, arany-, ezüstedényeit meg a helyi birtokosok, vagy várkapitányok foglalták le. Ez új birtokosok, hogy szerzeményüket megtarthassák, az új hithez szegődtek és új lelkészt ültettek a régi parcohusok helyébe.