1848/49 után.
1848/49 után.
A szabadságharcz lezajlásával az abszolut kormány volt az, mely végre ez állapotokon segített. 1850-ben a császári biztos leiratot intézett Aranyos-Maróton székelő közegéhez, hogy a közútak ázsiai állapotba tovább már nem tűrhető, és hogy e tekintetben valamit tenni kell. Ugyancsak az abszolut kormány mondotta ki, hogy mindenki köteles ingyen közmunkát teljesíteni, vagy azt készpénzben megváltani. Egyúttal osztályoztatta a közútakat: állami, országos és községi útakra. Az első kettő a közmunkából, vagy annak váltságaiból, azt utóbbiak pedig azon községek által tartattak fenn, melyeknek területén átvonultak.
1854-ben a császári kormányzó hazánk összes közútait – az általános közigazgatási beosztásának megfelelően – öt kerületbe osztotta és ekkor Bars vármegyét a pozsonyi kerülethez csatolta.
279A m. kir. helytartó-tanács az 1862. évi 71,700. szám alatt kiadott közmunka-rendtartásban kötelezi a vármegyéket, hogy a közmunka-váltság árát az állampénztárba szállítsák. Az így begyűlt összegből részesült a vármegye bizonyos útfentartási adományban, melynek fejében köteles volt a vármegye területén átvonuló országos útakat fentartani. Az állami közútak fentartását és felügyeletét az állami mérnöki hivatalok hatáskörébe utalta.
