Zavarok Bácskában.
Zavarok Bácskában.
Vécsey elvonulásával a vármegyében nagy izgatottság és zavar támadt. A vármegye közgyűlést tartott Verbászon, hogy a védelem felől tanácskozzék. De a védelem szervezése nem történt kellő erélylyel. Zomborban, mint középpontban, védelmi bizottság alakult. De nagy hiány volt tapasztalt vezérekben s különösen a bizalom hiányzott. Midőn Vécsey megkezdte a visszavonulást, a lakosságon valóságos rémület vett erőt. Óbecse, Feketehegy, Petrovoszello, Ada, Zenta, Magyarkanizsa lakossága, a zordon januári időben, futva menekült Szegedre, Bajára és Szabadkára. A vagyonosabb osztály majd mindenütt menekülésre gondolt, ellenben a parasztok fennhangon hirdették az árulást, agyonveréssel fenyegetve mindenkit, a ki szökni merészel.
A honvédelmi bizottmány bizton számíthatott arra, hogy a lakosság kezetfogva, megfogja magát védeni a szerbek támadásai ellen, mert utóvégre, – mint Kossuth egyik leíratában kifejezi, – eme rablócsordák tömege is jobbára csak gyülevész nép, nem rendes haderő, népnek pedig nép mindig ellentállhat. A kormány azonfelül számított arra, hogy Pest vármegye alsórésze, Csongrád s a Kúnság népe segélyére fog sietni Bács-Bodrog vármegyének s e reményében nem is csalatkozott. Az ellentállás szervezésére Hunkár Antal veszprémi főispánt nevezte ki, a kinek, bár rövid ideig működött, sikerült rendet teremteni s mire február közepén gróf Batthyány Kázmér megérkezett, már rendezett viszonyokra talált.
Sajnos azonban, addig is, míg Hunkár felléphetett, a legyilkolt magyarok ezrei adták meg a félelem, az ideges kapkodás és a vármegyei tisztikarban uralkodó fejetlenség árát. A bács-bodrogmegyei védelmi választmány, mely január 20–22-ike között alakult meg Zomborban Knézy Antal alispán elnöklete alatt, eleintén nem tudta, mihez fogjon. Csak Futaktól Kérig állott egy védvonal Bezerédj Miklós nemzetőri alezredes és Bozó Manó őrnagy vezetése alatt. Szabadka és Topolya körül Végh Bertalan, Szávics Móricz és Zomboresevics Ferencz állott, az utóbbi a szabadkai nemzetőrökkel; Kula és Bezdán körül Gfeller Ferencz őrnagy szervezte a csapatokat. Ily körülmények között a vármegye nagy része védelem nélkül maradt, majd minden falu csak a saját védelmére szorítkozott.
