Főispánválság.
Főispánválság.
Szeptember 10-én a király báró Vojnits Istvánt saját kérelmére felmentette Bács-Bodrog vármegye és Zombor szab. kir. város főispáni állásától. A rokonszenves, talpig ember s népszerű főispánt sajnálkozva bocsátotta el a vármegye. Bizonyos, hogy kevesen feleltek meg jobban a főispáni tisztségben, a lovagiasság és politikai korrektség által megszabott föladatoknak. Hat évig állott a vármegye élén s ez idő alatt jelentékeny része volt a vármegye haladásában. ,,A vármegyének és a városnak társadalmi életében, – írja róla egy jellemzője, – a béke megszilárdítása és az egymásra utalt polgárság közösségének, az összetartozandóság érzésének minél erősebb kifejtése volt egyik igen kedves eszméje és ebben követte őt társadalmunk nagy része. Tevékenysége a társadalmi életben is maradandó emlékeket és nyomokat hagy magé után. Igazságszerető, pártatlan vezér volt és így nemcsak a vármegye közönségének tisztelete, hanem a kormánynak iránta való bizodalma is napról-napra erősbödött. Nagy érdemeit a legmagasabb helyen is elismerték s a király bárói rangra emelte.”
