A vőfélyek tiszte.
A vőfélyek tiszte.
Már a jelentkezés idejétől csőstűl szakad a gond a lakodalmasokra. A vőlegény felkéri egy ügyes legénybarátját öregvőfélynek, a menyasszony egy közeli legényrokonát kisvőfélynek. Ezek azután magolnak erősen, mert a felköszöntők mondása az ő dolguk s néha nehéz a tisztjük, mert pl. a madarasi lakodalmon harmincznál is több alkalom tárúl elébök, a mikor perorálniok kell. Mikor azután a hívogatás napja (rendesen a vasárnap) elérkezett, a vőlegény az öregvőfélylyel együtt kora reggel elmegy a menyasszonyos házhoz, a hol már ott várja őket a kisvőfély és valamennyi nyoszolyólány, vagyis az összes meghívott leányság. A két vőfély egymás mellé áll letett kalappal s az öregvőfély kikéri a vőfélybotot s bokrétát a következő mondókával:
Ne vegyék rossz néven, hogy mi ide jöttünk, – De mi egy hű párnak követei lettünk. – Hogyha akarnának valamit üzenni, – Ajándék mellett is el tudnánk azt vinni.
Az egyik nyoszolyólány erre így szól:
Itt van az ajándék, menyasszonyunk küldi, – Szép szolgálatjukat szépen megköszöni.
A kisvőfély köszönő szavai után átadják a botot, és a két vőfély kalapjára bokrétát tűznek bolti virágból. A vőfélybot körűlbelűl 120 cm hosszú, kerekre gyalúlt, felső végén gombos, finoman festett vagy lakkozott pálcza, melyre a nyoszolyólányok egy fehér vagy rózsaszín selyemkendőt vesznek, háromszögbe hajtják s azután két sarkát apró szeggel a bothoz erősítik, míg a harmadik sarka szabadon lebeg. Közepére virágot varrnak, széleitől pár ujjnyira pedig koszorút. A menyasszony is, a nyoszolyólányok is ezenkívűl egy-egy szalagot kötnek a gomb alá. A vőlegény átadja a meghívandók névsorát s azzal a két vőfély elindúl hívogatni. A hívogatást ott, a hol az egész család hivatalos, az öregvőfély végzi. A hívogatóknak több típusa él, melyek közűl egy prózai és egy verses itt következik:
