Kanonokok javadalma.
Kanonokok javadalma.
A kanonokok jövedelmi forrásait megállapítja az 1804-ik alapító oklevél, mely a Hevesben fekvő tisza-örsi és tisza-örvényi birtokokat, valamint Bártfa és Kis-Szeben városok tizedét, melyek addig az egri püspök 142jövödelmét gyarapitották, a kassai káptalan számára utalványozta. A fekvő birtokokból folyó jövödelmet szaporítja még ama 3000 és 1000 frtnyi összeg, melynek évi fizetését az egri érsek és káptalan magára vállalta. Kellner Mihály butkai plébános alapítványának igénybevétele mellett létesült 1856-ban a hetedik ú. n. ifjabb mesterkanonoki stallum.
A kassai székesegyházi káptalan első tagjai voltak: Szeldmayer György (1804–1818), csicseri Orosz Ádám (1804–1806), Vitlinszky Sándor (1804–1820), Németh István 1804–1806), Rimanóczy Ferencz (1804–1821) és Rajner Károly (1804–1818). A kassai káptalan eddig két megyés-püspököt adott az egyháznak, amennyiben I. Ferencz József Kollárcsik István kanonokot 1850-ben a rozsnyói, és cserneki és tarkeői Dessewffy Sándor kanonokot 1890-ben a csanádi egyházmegye élére állította.
