182. DIVATBA JÖTT A SZEMÉREM – Adalékok az erkölcs hódításához –
182. DIVATBA JÖTT A SZEMÉREM
– Adalékok az erkölcs hódításához –
– Adalékok az erkölcs hódításához –
Írjuk mostanában gyakran, hogy szörnyű erkölcsösek kezdünk lenni.
Dühöng az erkölcs, kivált a jó vidéken. Nagyváradon egy színügyibizottsági néhai határozat, s a hírhedt Kernstok-kép afférja óta szerencsére szünetet tartanak az erkölcsös bácsik. De azért el lehetünk készülve mindennap valami erkölcsös merényletre, mert az erkölcs, a szemérem nagyon divatba jön.
Van valami a levegőben! Belénk ütött az erkölcs. Aradon be akarják csukatni a Vesztaszüzek templomát és véget akarnak vetni Diogenész idillikus furulyázásainak. A vidéken erősen borzadnak a kaviártól. Pécskáról ezt az érdekes tudósítást vesszük:
„A pécskai kaszinó választmánya Z. tag indítványára, elhatározta, hogy a Magyar Figaró című élclapot, a tagok erkölcseinek megóvása céljából nem rendeli meg tovább. A választmánynak ezt a határozatát megfellebbezték a közgyűléshez, amely heves vita után húsz szóval kilenc ellenében úgy határozott, hogy a Magyar Figarót továbbra is meghozatja. Többen a szavazástól tartózkodtak.”
Hm, hm… Tehát az erkölcstelenség győzött a szűzi szemérem fölött. Az a húsz, aki a pártján volt, alighanem így okoskodott: szomorúan állnának a mi erkölcseink, ha annak egy pikáns újság árthatna, vagy használna… Egy részük meg, aki eddig nem olvasta el, azt mondta magában: de már csak meghozatjuk azt az újságot, hadd lássuk, csakugyan olyan szemtelen, ahogy mondják… Mások meg talán azt mondták: igenis, ki kéne tiltani az újságot. Ha még olyan lenne, amilyennek mondják; de az utóbbi időben olyan botrányosan szolid.
Mindesetre azonban érdekes, hogy az erkölcs ennyire hódít. A Lex Heintze úgy látszik, följár a sírjából. És megértjük, hogy legközelebb hatóságilag fogják betiltani a nagyon sikamlós viccek elmondását (hogy nagyon vagy kevésbé sikamlós-e az a vicc, ezt szakértő bizottság fogja eldönteni), s bekísérik azt a parasztlegényt, amikor arról dalol, hogy jaj de szennyes a kend inge, izéje. S ha kimegyünk vidékre és a parasztlánytól megkérdezzük, van-e szeretője, azt feleli vissza:
– Hallja, ez már shocking!
De a legpompásabb a dologban, hogy Budapestről biztatnak bennünket, a jó vidéket:
– Legyetek lelkeim jobbak, mint mi. Legyetek erkölcsösek!
Ezt most a Vesztaszüzek ötletéből teszik.
Odafönn, Budapesten, féltik a mi erkölcseinket. Ők, akik naponta megfürödnek a franciásnál is franciásabb frivolságokban, akik elé valamennyi színház, tarka színpad és orfeum szekérrel hordja a tenger bujaságot, s ők ezt már minden különösebb élvezet nélkül beveszik, most rémüldöző tekintettel fordulnak a vidéki Thália felé, s azt mondják, amit a nagyvilági dáma a falusi kisasszonynak, akiről a kávénénikék pletykákat faragnak.
– Szent Isten, te lány, te is elromlasz!?
Szóval terjed, hódít a szemérem, azaz a farizeus képmutatás.
Nagyváradi Napló 1902. január 30.
